A hétmilliárd szakértő, a hétmilliárd bíró, a hétmilliárd kritikus bolygóján élünk. Egy olasz filozófus mondta, a nevére nem emlékszem, hogy a kritikus olyan tyúk, amely kotkodácsol, amíg a többi tojik. Ha olyan jól ért mindenki mindenhez, mégis hogy lehet az, hogy ott tart az emberiség, ahol? Valami itt nem kerek, de nem esik le nekik, csak ömlik a szájukból az a drága véleményük. Ezek az emberek az egyik fő érvem a szólásszabadság ellen. Nem hiszek a szólásszabadságban, nem elég érett hozzá az emberiség, nincs meg bennük az ehhez szükséges felelősségtudat. A szólásszabadság azt érte el, hogy az emberiség önmagát cenzúrázza, mert a sok kritikus között nem hallani a konstruktív gondolatokat. Ügyes trükk elhitetni az emberekkel, hogy azt mondhatnak, amit akarnak, de a végeredményt tekintve ugyanaz, mintha cenzúráznának: a sok önjelölt kritikus visszarántja a gondolkodókat, így az újítás ugyanúgy nem tud megnyilvánulni. Én meg, ha a nagyvilágra nem is lehetek hatással, de a sajátomra igen, és nálam nincs beszólásszabadság.