A demokratikus tüntetéseken én csak röhögök. Ahogy a hatalmasok is. Pont azért vannak megengedve, mert semmi kényszerítő erejük nincsen, ha pedig kezdenének elszemtelenedni, lehet oszlatni, vízágyúzni, szemkilövetni, tudod, a demokratikus módszerek. A hülye tüntető meg el is hiszi, hogy a tüntetés szétverése természetes része a demokráciának, és a legtöbb, amit tesz, hogy tüntet tovább. 

Az a lényege az egésznek, hogy az emberek kiadják magukból a dühüket olyan formában, amely még csak véletlenül sem vezet forradalomhoz. Na attól félnek a hatalmasok. Ezért le kell vezetni a nép indulatait valamilyen ártalmatlan formában, és propagandával, ill. kondicionálással (tüntetések szétverése - ha túl messzire mész, az fájni fog) el kell érni, hogy az emberek elhiggyék, hogy a tüntetésben ki is merülnek a nép cselekvési lehetőségei, csak ennyit tehetnek, megtették, amit tudtak, ennél többre ne is gondoljanak, ez a természeti törvények megmásíthatatlanságával épüljön bele a tudattalanjukba. A komolyabb ellenállási formákat ki kell ölni a néptudatból, azokat a múlt barbár szokásainak beállítani, amelyeknek nincs helyük egy magára valamit is adó modern demokráciában. A forradalmat el kell ítéltetni az emberekkel. A tüntetőnek pedig úgy kell éreznie, hogy valami fontosat, jelentőset tett, amitől megtisztul a lelkiismerete, mert megtette, amit megtehetett, és még hálás is, hogy ezt megengedték neki.

Na az a baj, hogy csak azt teszik meg, amit megengednek. Így sosem lesz változás, és a hülyék nem értik, hogy miért. A cél pedig pont ez: hogy ne legyen változás. Hallottál már olyanról, hogy tüntetésekkel komoly változást értek el bárhol? Én sem.