Az egyetemen nem gondolkodni tanítanak, hanem arra, hogy mit gondolj. Sok egyetemen a társadalmi, politikai nézeteket is ráerőszakolják a diákokra, jellemzően a balliberális nézeteket. Ha nem úgy látod a dolgokat, ahogy azt elvárják, tönkretesznek, adieu diploma. Továbbá életképtelenné nevelnek, akinek gőze sincs a gyakorlati életről, hogy magadtól ne tudj megoldani semmit, rá legyél szorulva a különféle szolgáltatásokra, ezzel is ösztönözve a fogyasztást, építve a dicső kapitalizmust. Olyanná nevelnek, hogy mindig elfogadd és magadévá tedd, amit a hatalmi figurák mondanak, ahelyett, hogy önállóan megvizsgálnád és adott esetben (vagyis az esetek túlnyomó többségében) megkérdőjeleznéd azt. A mai értelmiségnek nincsenek önálló, eredeti gondolatai. Ezért is nem aktívak társadalmi, politikai téren. Passzívak, akik csak kirívó esetekben mozdulnak meg, nem proaktívak, nem gondolkodnak a dolgok jobbá tételén, a saját túlélésük kimeríti minden szellemi képességüket, abban a hitben vannak, hogy a rendszer eleve adott és megváltoztathatatlan, azon kívül gondolkodni nem lehet, mert azt tanulták, hogy azt nem fogadják el a vizsgákon, vagyis az épült be a tudattalanjukba, hogy a másképp gondolkodás büntetéssel jár, ezért azt a sok stressz miatt jó mélyen beléjük épült tanult ösztönként elutasítja az elméjük. Arra tanítják őket, hogy az intelligencia a hallottak minél pontosabb megismétlését jelenti, arra, hogy az ismétlést jutalmazzák, a másképp gondolkodást büntetik, ez egyszerű kondicionálás, gyakorlatilag idomítás folyik oktatás helyett, ennek az eredménye pedig egy impotens értelmiség, akik egyébként felettébb büszkék magukra, hiszen a rengeteg stressz után kivívták a hatalmi figuráik elismerését, befogadta őket a rendszer, az egyetlen rendszer, amit ismernek.